Gomba
Weboldal
A régészeti emlékek tanúsága szerint a terület a kőkorban és a bronzkorban már lakott volt. Kubinyi Ferenc 1858-ban ásatásai során feltárta a Várhegyen egy erődítményrendszer, ún. pogányvár maradványait. A leletek túlnyomó része kő- és csontszerszám, többféle agyagedény, de akadtak közöttük átfúrt fejű bronztűk is.
A római korban jazigok laktak itt. A feltárt sírokban kalcedon gyöngyöket és üveggyöngyöket találtak.
A falu az itt földbirtokkal rendelkező Gombai családról kapta a nevét. A középkori oklevelekben Gomba, Gombad, Gumbal néven szerepel. Az első okleveles adat 1337-ből származik, amely szerint a település a Gombai család birtoka. Az 1408-ban Gombai István hűtlensége miatt elvett birtok egyik részét Zsigmond király Szentiványi Tamásnak, a másikat Maróthy János macsói bánnak adományozta. 1458-ban Mátyás király Rozgonyi Sebestyén főlovászmesternek adta a Bothos György magtalan halálával reá szállott birtokot. Még ugyanebben a században a Kerekegyháziaké lett a falu, de később zálogba adták a Dávidháziaknak, tőlük viszont Nagylucsei Orbán püspök kiváltotta és adománylevelet kért rá a királytól. 1565-ben II. Miksa új adomány címén jutalmul Gombay Györgynek és lányának, Margitnak adta a falut. 1612-ben Hubai Ferenc Maglóddal és Pécellel együtt Fáy István özvegyének zálogosította el. A Fáy család a XVII. századra a község legnagyobb birtokosává válik.
Az 1500-as évek közepétől Gomba török uralom alá került, de nem vált lakatlan hellyé, mint sok más környező település, mert kedvező földrajzi fekvése miatt a nagy hadak elkerülték. A megyéből elmenekült nemesség a királyi országrészből gyakorolta jogait, így Gombán is kialakult a kettős adózási rendszer: fizetni kellett a magyar földesúrnak és a töröknek is. A növekvő terhek miatt alig maradt adófizető család a faluban.
Az 1600-as évek közepén a falu lakosságának döntő többsége már református, hitük miatt ki voltak téve a protestánsüldözésnek. A református egyház 1642-ig tudja visszavezetni lelkészeinek névsorát az ún. kis anyakönyv alapján. Ebben olvasható, hogy Szokolyai István lelkészt 1672-ben megidézték Pozsonyba a törvényszék elé, de nem ment el, hanem egy Czimbalmos nevű töröknél húzta meg magát.
A XVIII. századtól kezdődően egyre több írásos emlék maradt ránk. Az egyháztörténet leírja, hogy a Rákóczi szabadságharc idején, 1705-ben a budai német helyőrség szerződésében álló rácok megtámadták az itt állomásozó csekély számú kuruc csapatot. Az ütközet helyszíne Harcvölgyben volt, innen ered ennek a külterületnek a neve. Az ellenség felégette a falut, ekkor semmisültek meg a község és az egyház régebbi iratai. Pfeffershoven tábornok jelentéséből tudjuk, hogy nagy zsákmánnyal és sok fogollyal vonult vissza Budára. A foglyok között két kálvinista prédikátor is volt, az egyiknek a nevét is tudjuk: Veresmarti Miklósnak hívták. A másik prédikátor neve nem maradt ránk, de felesége Rákóczihoz írt levelét ismerjük, amelyben azt kéri a fejedelemtől, hogy szabadítsa ki a két foglyot. Rákóczi teljesítette Kata asszony kérését, s a foglyok kiszabadultak.
A kuruc seregben gombai katonák is harcoltak, hatnak a nevét is tudjuk: Dáni Mihály, Szarka Máté, Gáll István, Szűcs Tamás, Bujdosó János és Salamon Istók.
Az 1728. évi országos összeírás adatai jelzik, hogy a harcok után ismét felélénkült a vándormozgalom s idegenek is letelepültek a faluban. Gombán 54 jobbágyból 18 helybeli, 36 jövevény; 18 zsellérből 5 helybeli, 13 pedig jövevény. Az urbárium 1770-ben készült tabellájából kiderül, hogy nemzetiségi betelepítés nem történt, csupa magyar családnév szerepel a listán. A zsellér és jobbágy családfők száma: 95. Feltűnően nagy a zsellérek aránya, 61 %-ot tesz ki. Ez azt bizonyítja, hogy itt is megkezdődött a földesúri allódium nagyarányú kiépítése, ami a jobbágyok és zsellérek elszegényedésével járt, sokan részes vagy napszámos munkára szorultak.
A református egyház Mária Teréziától kapott engedélyt egy új kőtemplom építésére, amelyet kétévi folyamatos építőmunka után 1776. október 8-án szenteltek fel. A torony 1778-ra készült el.
A köznemesség anyagi helyzetét tükrözik a XVIII. sz. végén és főleg a XIX. sz. elején épült ill. átépített kastélyok, kúriák, és a református egyház részére juttatott ajándékok. Az akkori hat kastélyból, kúriából öt ma is megvan, egyet rossz állaga miatt le kellett bontani. A XIX. században a Fáy családon kívül a Szemere, Patay, Puky, Dapsy, Wartensleben és Tahy családok voltak a falu birtokosai.
Borzsák Endre leírása szerint a falu az 1800-as évek végéig a kétbeltelkű, kertes településformát őrizte meg, amelyben a háztelkek általában nem voltak elkerítve. A községet szérűskertek vették körül, bennük jószágteleltetéshez való istállókkal. Az utcák legtöbb helyen girbe-gurbák voltak. Az egyes településrészek nevét is feljegyezte, ezek mind a mai napig használatosak: Aszeg, Főszeg, Tómellék, Papárka, Három rózsa, Szutyok, Szarkaháza, Kutyahegy, Szép asszony utca, Horgacsos.
A község első ismert pecsétje a XVIII. sz. első felében volt használatban (GOMBA.FALV.PÖCHETI), az ezt követő az 1776-1844 közötti időkből származik (SIGILLVM.GOMBA). 1845 és 1876 között használták azt a pecsétet, amelyről a település mai címerét mintázták. Felirata: GOMBA HELYSÉG PECSÉTJE x 1845 x. A körirat által határolt kerek mezőben virágos talajon szarvával jobbra fordított gerendelyes eke, mögötte a cölöphelyen felfelé fordított ásó, jobbra ferdén elhelyezett gereblye, balra vasával kifelé álló kasza. A negyedik pecsét 1860-1876 közötti időszakból maradt ránk, felirata: GOMBA.
A reformkor egyik kimagasló alakja, Fáy András, \\\"a haza mindenese\\\" több szállal kötődik Gombához. Családjának és később neki is Gombán volt birtoka, diákévei alatt a nyarakat itt töltötte apja birtokán, később pesti polgárként gyakran kilátogatott ide barátaival - többek között Kölcsey Ferenccel, Szemere Pállal - szüretre, András-napra a családi kúriába. Patay József, helybeli birtokos a megyei ellenzék egyik vezetőjeként állt ki a haladó eszmék mellett. Fia, Patay György alszázadosi rangban harcolt Komárom feladásáig. A szabadságharc idején egy éjszakán át Gombán őrizték a koronát, amikor a kormány a fővárosból Debrecenbe tette át székhelyét. Ennek az eseménynek állít emléket a 2001-ben átadott millenniumi emlékmű, amelynek fő motívuma a Szent Korona.
Idősebb korában itt telepedett le Houchard Ferenc, aki a szabadságharcban honvédszázadosként szolgált egy dunai hadihajón. Később az Országos Magyar Gőzhajózási Társaság igazgatójaként ő lett a magyar nemzeti hajózás megteremtője.
Gróf Wartensleben Ágoston a szabadságharc idején a 18. huszárezred egyik szervezője volt, már alezredes és egyben dandártábornok, amikor fogságba esett. Szabadulása után haláláig a Gombához tartozó Felsőfarkasdon gazdálkodott. 1867-68-ban a monori honvédegylet elnöke volt.
A XIX. század második felében a jobbágyfelszabadítás nyomán a földbirtokosok egy része nem rendelkezett elég tőkével ahhoz, hogy az új gazdasági viszonyoknak megfeleljen, többen közülük tönkre mentek, birtokaikat eladták, mint a Dapsy és a Ragály család. Másik részük viszont jól gazdálkodott, s még a XX. sz. elején is a község birtokosa. Ilyen a Tahy, Szemere és Patay család. A földművelésből élők között a jómódú paraszttól az elszegényedett, földnélkülivé vált napszámosig és a gazdasági cselédig minden réteg megtalálható. A jómódú paraszt helyzetét példázza Csonka András, aki az 1910-es évek elején megvette az egyik kúriát.
A XX. sz. elejétől napjainkig - adalékok a község történetéhez a teljesség igénye nélkül 1904-ben a református egyház korszerű, megjelenésében impozáns négytantermes iskolát építtetett a falu központjában. 1910 körül a Megváltóhoz néven megnyílt Márkus Kornél gyógyszertára. Az 1930-as évek elejére felépült a római katolikus templom, földesúri ajándékozás révén a katolikusok a templom mellett iskolaépületet is kaptak.
1948-ban kezdte meg működését az óvoda, amelynek épülete már a \\\"30-as évek végére elkészült, de a háború miatt nem tudták átadni.
1950-ben kezdődött el a villanyhálózat kiépítése.
Az 1950-es évektől kezdődően a tsz-szervezések miatt egyre többen kerestek maguknak munkát a falun kívül, elsősorban a fővárosban. A \\\"60-as évektől a lakosság nagy része már bejáró munkás vagy alkalmazott. A kétlaki életmód - az állandó munkahely mellett a háztájiban is végzett munka - eredményeként egyre több új ház épült, a régieket átépítették, modernizálták. Telepen - a Gombai út és környékén -, ahol az ötvenes években még alig volt lakóház, mára már több új utca nyílt.
1970 őszén Gomba, Bénye, Káva közigazgatási összevonásával falunk a közös tanácsú községek székhelye lett egészen 1989 novemberéiig.
Az összevonás a téeszeket is érintette. 1973. január 1-jén alakult meg a három község közös gazdasági szervezete: a Fáy András Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely - tevékenységi körét szétválasztva - Fáy András Mezőgazdasági Szövetkezet illetve Agromobil Mezőgazdasági Szolgáltató Szövetkezet néven működik napjainkban is.
1976-77-ben megkezdődött a vízvezeték hálózat kiépítése, hogy mindenki egészséges ivóvízhez juthasson. 1979-ben hat tanteremmel és kiszolgáló helyiségekkel bővült az általános iskola.
A rendszerváltás után Gomba rövid idő alatt komoly eredményeket ért el az infrastruktúra fejlesztésében. 1993 végére elkészült a földgázhálózat kiépítése, megkezdődhetett a rákötés. 1994-től kezdődően leaszfaltozták a község utcáit. 1995 elején a telefon, nyáron a kábeltévé bekötése kezdődött el, ugyanez a hálózat biztosítja napjainkban az internet-hozzáférést. 2003 elejétől rá lehet kötni a megépült szennyvízcsatorna hálózatra. Az átépített rendelőben jobb körülmények között dolgozhat az orvos, a védőnő és a fogorvos. 1999 első hónapjában jelent meg a helyi újság, a Csiperke első száma, amely azóta is havi rendszerességgel jelenik meg, friss hírekkel szolgál a település életéről, tájékoztat az önkormányzat terveiről, döntéséről. 2004. szeptember 1-jétől megnyitotta kapuit a Gombai Református Alapfokú Művészeti Iskola. Sorra születtek meg a különböző alapítványok, alakultak egyesületek ezzel is gyarapítva községünk közéletét, színesítve a kulturális palettát. Élénk élet folyik a faluházban, változatos rendezvényekkel és a Gomb Színpad színvonalas előadásaival várja a művelődni, szórakozni vágyókat.
